Valós-e a probléma, vagy egyszerűen csak a túl élénk fantáziánk játszik velük? A középkorban még teljesen természetes bajnak tartották egyházi berkekben, lelkesen alkalmazva is az ördögűzés praktikáit, aminek persze legtöbbször a betegnek kikiáltott személy látta kárát. Ahogy az orvostudomány materialista irányba tolódott el, úgy került szőnyeg alá ez a jelenség. A mentális gondozó intézetek (elmegyógyintézetek) tömve vannak olyan emberekkel, akik szellemi szempontból megszállottnak minősülnek, azonban a hagyományos orvoslás nem tud mit kezdeni velük.
A jól hangzó latin nevek (skizofrénia, paranoia stb.) mögött sok esetben szintén a megszállottság feszül mint fő ok, azonban a tünetek olyan sokrétűek lehetnek, hogy az orvosok nem gyanakodhatnak egy mélyebb, szellemi történésre. Mi is a megszállottság? Egy földi testben élő ember energetikai testeinek különböző szintjeibe behatol egy idegen, nem fizikai entitás, szellemiség. Ilyenkor a megszállott személyt a megszállás fokától függően irányítása alá vonja, idegen gondolatokat, érzéseket közvetít felé, káros hatások elszenvedésére kényszeríti. Leegyszerűsítve, a megszálló entitásokat két nagy részre lehetne bontani. Az egyik csoportba azok a megszállók tartoznak, akik már elhunyt földi emberek, így fizikai testtel nem rendelkeznek, de nem képesek elhagyni a Föld szféráját, és a köztes létbe távozni. Ennek több oka is lehet. A gyászoló hozzátartozók túlzott, sokszor kényszeres ragaszkodása az elhunyt személyhez, annak tárgyaihoz nagyon megnehezíti az elszakadást. A hosszú gyász, az emlékezés, a ragaszkodás olyan asztrális kötelékeket hoz létre, amiket hosszúhosszú időbe telik lebontani. Szó sincs arról, hogy a gyász nem jó, de - mint mindennek - ennek is megvan az ideális időtartama, amit túllépni az elhunyt érdekében nem tanácsos. Persze sok embernél a bűntudat munkálkodik, ilyenkor próbálva bepótolni azt a szeretetadagot, amit az életben elmulasztott. A másik ok: amikor maga az elhunyt nem képes eltávozni a fizikai világtól. Ennek miértje mindig a leélt életben keresendő. Az anyagközpontú életszemlélet, a szellemi- lelki impulzusok teljes hiánya vezet ide. Ilyenkor a halál után erős, feldolgozatlan vágyak, érzések maradnak az asztráltestben. Ezek a fizikai test elvesztésével végtelenül felerősödnek, és kiélésre kényszerítik a lelket.
Ezért egyszerűen szólva keresnie kell egy testet, ahol kínzó vágyit kiélheti. Ilyen esetben gyakran megjelenhet a vámpírizmus jelensége. Mivel a fizikai síkon asztrális testben való létezés roppant energiákat kíván, a léleknek valahonnan ezt meg kell szerezni. Mi is lehet a forrás? Természetesen azok az energetikailag legyengült emberek, akikre könnyűszerrel rá lehet kapcsolódni... Ilyenkor még nincsen szó az irányítás átvételéről, hanem csak energetikai megcsapolás történik. Hosszabb idő alatt azonban a tartós energiahiány megbetegíti a szerveket, és legyengíti az immunrendszert. A másik nagy csoport az akadályoztatás szellemeinek szférájába tartozik. Ilyen esetben nem földi emberek lelkei a megszálló lények, hanem a Föld szférájában tevékenykedő, különböző szintű és erejű ellenerők. Ennek általában már komoly szellemi és karmatikus előzményei vannak. Tudnunk kell, hogy ezen lények mindig támadás alatt tartják egész rendszerünket, azonban mégsem mindenkiből lesz megszállott. Függetlenül attól, hogy milyen szintű lények próbálkoznak velünk, mindig az étertest (élettest) állapota az, ami meghatározza, hogy képesek-e minket megszállni, vagy sem. Ha az étertest erős, és "tökéletes" állapotban van, akkor
nincs mitől tartanuk. Ekkor tudatosságunk függvényében akár észlelhetjük a betörési kísérletet, és tudatosan tehetünk ellene. Az ideális alany a megszállásra az, akinek életerői gyengék, tele van lelki problémákkal, és fizikai életmódjával is rombolja magát. Az alkohol, cigaretta és a kábítószer hosszabb vagy rövidebb idő alatt annyira képesek legyengíteni az éteri testet, hogy átjáróház képződik az auránkban. A "hasonló a hasonló vonzza" törvény alapján a megszálló entitások tévedhetetlen pontossággal találják meg az áldozataikat. Sajnos bizonyos cselekedetek illetve azok hiányai olyan kiskapukat nyitnak az étertestben, amikről fogalmunk sincsen. Ezeken a kiskapukon természetesen már szabadon garázdálkodhatnak az ellenoldal tisztelt képviselői. Ilyen tettek a fogadalmak be nem tartása, meditációs szokásaink hirtelen felrúgása, őszintétlen cselekedetek stb. Amikor az élettesten keresztül bejutottak energetikai rendszerükbe, fajtájuktól függően három helyre hathatnak. Az úgynevezett démonok az asztráltestre, a kísértetek az étertestre, a fantomok pedig a fizikai testre fejtik ki hatásukat. Fontos tudatában lennünk, hogy bizonyos helyeken nagyobb veszélyeknek vagyunk kitéve. Temetők, kórházak elfekvői, elmegyógyintézetek, régi várak, csatamezők tele vannak elszakadni képtelen, energiára éhes lelkekkel. Ha ilyen helyen járunk, tudatos munkával sokat segíthetünk, bár saját védelmünk elsődleges fontosságú ilyenkor! Imával, fényadással, angyali segítség kérésével, morális légzéssel bátran operálhatunk ezen alkalmakkor. Különbséget kell tennünk az ellenerők szintjei között. Sokszor "csak" ellenerős hatás alatt álló elementális lények próbálnak irányításuk alá vonni minket. Ezek általában régi félelmek, elfeledett gondolatformák, romboló érzések formájában jönnek elő. Feladatunk ezeket átalakítani, hiszen ezek a mi általunk teremtett energetikai alakzatok. Azért kell hangsúlyoznunk az átalakítást, mert ezek az alakzatok rengeteg energiával rendelkeznek, csak úgymond az előjelük nem passzol. Roppant energiák kerülhetnek a birtokunkba, ha végre tudjuk hajtani a transzformációt. Másik esetben maguk az akadályoztatás szellemei próbálnak hatni ránk. Ez már egy jóval "keményebb" helyzet, hiszen ezek az entitások, az embert meghaladó intelligenciával, erővel és állhatatossággal(!) rendelkeznek. Ha sikerül a "hatalomátvétel", akkor a szenvedő alanyon könnyen észrevehető tünetek jelentkeznek. Látszólag ok nélküli dühkitörések, agresszió, káromkodás, belső monológ, hangulatváltások, ok nélküli félelmek(!) az arc vonásainak átalakulása, depresszió, öngyilkos hangulat, a hit teljes hiánya. Szélsőséges esetben az illető nem is tud arról, hogy megváltozott a személyisége. Cél ilyenkor az ember kiiktatása a szellemi haladásból, és a negatív karma felhalmozása. Sajnos a megszállás ténye nem ad felmentést a következmények alól. Az ilyen állapotban elkövetett történések hatása ugyanúgy terheli az Ént. Senki sem véletlenül kerül megszállás alá. Sokszor jelentős negatív cselekedetek következménye ez az állapot. Szerencsétlen esetben megtörténhet, hogy nem egy megszálló szellem uralkodik az ember felett, hanem több, egymást állandóan kiszorító lény versenyzik egymással a testért. Ilyenkor az embert marionett - bábuként rángatva kényszerítik olyan cselekedetek elvégzésére, amit normális esetben sosem tenne meg.
A fent említett filmben két atya űzi ki az ördögöt, azonban a való életben nem tanácsos senkinek ezzel egyedül kísérletezni. Kellő szellemi - erkölcsi - lelki erő híján a megszálló lény arra csatlakozik rá, aki a megszabadítást elvégezte. Sok esetben hét-nyolc teljesen képzett, esetleg valamilyen szellemi érzékeléssel bíró ember összehangolt, koncentrált munkája kell ahhoz, hogy "meggyógyuljon" a beteg. Aki ezzel akar foglalkozni, ahhoz úgyis eljutnak a kellő ismeretek, és megkapja a kellő kiképzést. Amit viszont mindenki megtehet, hogy szellemét és lelkét annyira áthatja az Isten fényével, hogy kitérjen előle a sötétség. Ez az egyetlen biztos módja, annak hogy elkerüljük a negatív entitásokat. A szellemtudományos történelem számtalan olyan estet ismer, ahol nagy jelentőségű személyiségek kerültek megszállás alá. Bár ezekben az esetekben a megszállás teljesen tudatosan történt, úgyhogy inkább inkorporációkról beszélhetünk. Hitler, De Sade márki, Klingsor, mind-mind életcéljuk teljes tudatában fogadták be az ellenhierarchiák szintjeinek különböző lényeit. Tevékenységüket ismerve, képet alkothatunk a megszállók erejéről, hatékonyságáról. A médiumitás jelenségének gyakorlása során is tudatosan "állíthatjuk elő" a megszállást. A médium átadja magát a rajta keresztül megnyilvánulni kívánó entitásnak. Sajnos alacsonyabb szinten a médium képtelen eldönteni, hogy ki szóljon rajta keresztül, illetve, hogy meddig maradjon az illető. Mivel az asztrálvilágban lévő lelkek és asztrállárvák(!) égnek a vágytól, hogy megnyilatkozzanak a fizikai világban, nehéz dolga lehet a gyakorlatlan médiumnak. Itt is elsődleges fontosságú az erős tudati védelem és a testi egészség, mivel a megnyilvánuló lények ki- és belépése nagyon megterheli a szervezetet. Tudnunk kell, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben, de minden embert megszállnak az ellenerők, illetve dolgoznak rajta keresztül. Ezek már nagyon kifinomult és intelligens manipulációk, amiket nagyon nehéz leleplezni. Mivel kevés ember rendelkezik kikezdhetetlen, tökéletes éteri és asztrális testtel, sok esetben cselekedeteink, gondolataink és érzéseink mögött a Gonosz próbál hatni a világra. Hiúság és dölyf lenne azt képzelnünk, hogy minden cselekedetünk az Énünkből fakad. Ha nagyon figyelünk, észrevehetjük őket negatív gondolatainkban, egoizmusunkban, féltékenységünkben, haragunkban, a másik ember folytonos méregetésében, kritizálásában. Ez persze nem a klasszikus megszállottság esete, de a szellemi úton haladó tanítvány esetében mindenképpen korrigálandó tökéletlenség. Sokszor azzal nyugtatjuk magunkat, hogy a motivációm jó. Hiszen "ha jót akarok, biztos nem tévedhetek". Ez dicséretes, de ettől még ez lehet az ellenerők munkájának eredménye, a nagy illúzió. A nem kellő időben és helyen adott segítség, egy korán elmondott ima vagy áldó szó, a nem alkalomhoz illő, túlzásba vitt áhítat, az "elszállás" mind-mind az ellenerők munkájának üvöltő bizonyítéka. Nagy tudati erő és állandó éberség szükségeltetik ezek leleplezésére, persze ebből adódóan az utca embere ezekkel a problémákkal nem találkozik. Ez a tanítvány feladata.