Úgy tűnt, az egész világ megérett a halottakkal való társalgásra. Spiritualista gyülekezetek jöttek létre mindenfele és hatalmas igény támadt olyan emberekre, akik rendelkeztek azzal a különleges adománnyal, hogy a túlvilág csatornái legyenek. Ezek a kivételes személyek, akiket médiumoknak neveznek, mivel a szellemek és az emberek világa közt teremtenek kapcsolatot, változatos módokat találtak ki a szellemvilággal való érintkezéshez. Az asztaltáncoltatás volt az egyik ezek közül. A médium és a résztvevők finoman ráhelyezték az ujjaikat az asztalra és vártak a szellemi kapcsolatra. Hamarosan, az asztal megdőlt és mozgott, s a földön betűket kopogott le az ábécéből. Egész üzeneteket vettek így a szellemektől.

Egy kevésbé zajos technika volt a szellemírás, amihez egy kis kosarat használtak, aminek az egyik végéhez egy ceruzát rögzítettek. A médium csupán megérintette a kosarat, kapcsolatot teremtett, majd a szellem átvette az irányítást és leírta az üzenetet a túlvilágról. Ez a ceruza-kosár fejlődött később szív alakú planchette-é, egy sokkal kifinomultabb eszközzé, amin két görgő volt és harmadik lábként egy ceruza. Egyes írók szerint a planchette feltalálója egy francia médium, M. Planchette volt. Ez azonban elég valószínűtlen, mivel semmilyen adat nem maradt fenn erről a személyről és planchette franciául falapocskát jelent.

Az asztaltáncoltatással az volt a baj, hogy túl sokáig tartott kibetűzni az üzeneteket. A résztvevők megunták mikor a ringatózó asztal újdonsága eltűnt és a kopogások lefordításának monoton munkája következett. A planchette-tel írott üzeneteket gyakorta nehéz, vagy lehetetlen volt elolvasni. Kihívás volt már az is, hogy az eszközt elég ideig a papíron tartsák, hogy megfejthető üzenetet kapjanak. Következésképp, sok médium megszabadult minden eszköztől, hogy a szellemvilág üzeneteit csupán mentálisan közvetítsék, egy megváltozott tudatállapotban, amit transznak neveznek. Mások elhagyták a planchette-t, de megtartották a ceruzát, s a kezet sokkal megfelelőbb és kevésbé bajos eszköznek tartották. De megint mások úgy érezték, hogy a szellemvilággal való megfelelő kapcsolathoz a megfelelő eszköz szükséges. Ezek a tehetős egyének furcsa alfanumerikus kütyüket és különös kinézetű táblás szerkezeteket építettek mozgó tűkkel és betűkerekekkel. Ezek a korai gépek egyértelműen túlbonyolítástól, ha nem képzelethiánytól szenvedtek. Ezeket tárcsalapoknak, vagy pszichográfoknak nevezték, s néhány ezek közül mindenféle névvel és kinézetben jelentek meg a piacokon.

Amerikai és európai játék cégek csak a planchette-t árulták, hatalmas népszerűségnek örvendve, de gyakorlatilag kihagyták a tárcsalapot. Ez pénzügyi megfontolásból történt. Ám 1886-ban a hírek egy izgalmas és új beszélő táblától számoltak be. Egy tábla, amin betűk és számok vannak, hozzá egy planchette ceruza nélkül, s mindehhez nem kellett semmiféle különleges képesség, hogy használni lehessen. Az első bejegyzést a feltalálói hivatalba 1891. február 10-én történt, ami Elijah J. Bond-ot és társait (Charles W. Kennard és William H. A. Maupin) nevezi meg feltalálónak. Kennard adta neki a Ouija nevet, s azt mondta, ez egyiptomiul jó szerencsét jelent. Ez nem igaz, ám a tábla több alkalommal is ezt a nevet mondta, ezért ráragadt. A történet persze folytatódik. A legvalószínűbb, hogy a név a mesés marokkói Oujda (vagy Oujida, Oudjda) város nevéből jön. Ez annyiban valószínű, hogy akkoriban kedveltek voltak a Közel-Kelet városai és a fakírok csodái. Hamarosan a beszélő tábla más neveket is kapott, ahogy egyre jobban elterjedt, mint Drótnélküli Üzenő, Misztikus Tálca, Pszichó-Ideográf, stb. William Fuld, aki átvette a Ouija tábla gyártását, azt terjesztette, sok egyéb reklámfogása mellett, hogy a név a francia oui és a német ja szavak összetétele.

Mára sokféle beszélő tábla van, s különféle játékcégek gyártanak ilyet. Vannak egyszerű betűs táblák és bonyolult, asztrológikus és tarot jelképeket használók is.

Ám népszerűsége máig töretlen.

Ezért mostmár magyar ékezetes ouija táblához is hozzájuthatsz boltunkban, melyeket egy festőművésznő készít számodra, akár a te igényeid szerint. Alább megtekintheted a jelenleg készen megvásárolhatókat:

Útmutató a Beszélő tábla használatához

A táblát általában kettő ember használja, de lehet egyedül is.

A táblát helyezd az öledbe, vagy asztalra és a planchette-et a mutató és a középső ujjad hegyével érintsed, de ne nyomjad túl erősen. Fontos a hozzáállás. A hangulat kihat az eszköz működésére is. Nincs semmilyen szertartás, vagy művelet meghatározva a használatához. Amennyiben úgy érzed, kellenek neked bizonyos műveletek, szertartások, csak nyugodtan. Ajánlott használat előtt egy rövid meditáció, amivel lenyugtatod a gondolataid és ráhangolódsz az adott kérdésedre. Ehhez mérten érdemes nyugodt, zavartalan környezetben dolgozni.
Indításnál kérdést tegyél föl, hogy lehetséges-e a kapcsolat.
Az első alkalmak során lehet, sőt, valószínű, hogy nehezen, vagy egyáltalán nem fog menni. Az egész gyakorlás kérdése, mint minden e világon.
Van egy módszer, amit érdemes kipróbálni. Mikor elkezded, mozgasd a planchette-et körkörösen, vagy nyolcas alakzatban a táblán, de ne túl gyorsan. Miközben a mozgást végzed, különülj el ettől. Csak figyeld. Hasonlóan, mint mikor burgonyát hámozol, vagy kocsit vezetsz. Hagyjad történni a dolgokat magától. Ezt egy kis gyakorlással el lehet sajátítani. Közben ne felejtsd el a kérdésed. Ha úgy érzed, valahol meg kell állni, akkor tedd azt. Ez az érzés nem lesz erős, inkább csak sugalmazás szerű. Hallgass rá! Idővel bele jössz.

Ha a jelzett betűkre nem emlékszel pontosan, használj jegyzetet. Az üzenetek nem tűnnek mindig elsőre értelmesnek, ezért érdemes később is átnézni a leírtakat. Megesik, hogy az üzenet nem felel meg a helyesírásnak, vagy rövidítéseket használ. Idővel ezt is megszokod.

Gyakorlással, a planchette összefüggő és használható válaszokat fog adni. Fontos, hogy a gyakorlás nem csak annyi, hogy egyszer húsz percig próbálkozol, s feladod, mondván ez hülyeség. A gyakorlás kb. két hétig minden nap harminc perc. Sok sikert!

Elképzelések és hiedelmek

Általánosságban kétféle nézet van a ouija működésével kapcsolatban.
Az ezoterikusabb hangzású, hogy szellemekkel lehet vele társalogni. A tudományosabbnak tűnő pedig, hogy a tudatalattit hozza felszínre. Biztosat nem lehet mondani. Annyi ismert, hogy gyakran meglepő dolgokat tapasztalhat az, aki használja. Van, hogy magától mozog a planchette, vagy éppen meg se akar mozdulni. Olyan dolgokat mondhat, amikre senki sem gondolt, de mégis igaz. Azt lényeges megjegyezni, hogy egyfajta függőség is kialakulhat, ha valaki túlzottan a ouijára támaszkodik a döntéseiben, próbálva ezzel megszabadulni a
felelősség terhétől. Önmagában a ouija csak eszköz, csak tárgy, játék, ha úgy tetszik, s mindaz, amit tulajdonságának vélünk, mi magunk teremtjük meg.

Az idők során különféle hiedelmek kapcsolódtak a ouijához. Ilyenek például a következők is.

-Sose játsszál egyedül!
-Ha a planchette a tábla négy sarkához megy, akkor egy gonosz szellemmel léptél kapcsolatba.
-Ha gonosz szellemmel van dolgod, gyorsan fordítsd meg a planchette-t és úgy használd.
-Sohase használd a ouiját mikor gyenge, vagy beteg vagy, mert könnyebben megszállnak a szellemek.
-Mindig legyél tiszteletteljes és ne sértsd meg a szellemeket.
-Boszorkánytáblának is hívják, mégpedig azért, mert ezzel a boszorkányok démonokat idéznek meg.
-Néha egy gonosz szellem maradandóan a táblába költözik. Ha ez megtörténik, akkor más szellemek nem fogják tudni használni.
-Azok a ouija táblák, melyektől nem megfelelő módon szabadultak meg, visszatérnek kísérteni a tulajdonosát.
-Ha egy tiszta ezüst érmét helyezel a táblára, akkor a gonosz szellemek nem tudnak megjelenni.
-Sose hagyd a planchette-t a táblán, ha nem használod!