|
Symbolon-Az Arkánumokról
cica 2004.10.31. 17:14
A Tarot-ban a Nagy Arkánumok számozottak, és sorrendjük fejlődési utat ír le. A Kis Arkánumok is bizonyos rendszer szerint vannak elrendezve.
A szerepszemélyiségek esetében ez nem ilyen egyszerű. Természetesen itt is vannak súlypontok és intenzitások, de nincsen előre meghatározott sorrend. Mert semmilyen számsorrendtől nem függ, hogy egy meghatározott pillanatban mely szerepszemélyiségek fejtik ki hatásukat nálad.
Itt a kártyák leírásában azért van egy sorrend, hogy az olvasó tudja, melyik kártyát hol találja meg.
Első csoport - Nagy Arkánumok
Ezek a kártyák az egyedülálló, megduplázatlan szerepszemélyiségeket mutatják be, amelyek a tiszta archetípusokkal állnak párhuzamban. Ez az elrendezés az állatövet követi, amely a Kostól a Halakig tart.
Második csoport - Középső Arkánumok
Itt az emberi élet két nagy területét, a jint és a jangot, animát és animuszt, a lélek női és férfi oldalát, a jobb és bal oldali agyféltekét, nőt és férfit, a Holdat és a Napot kombinálták mindig más és más szerepszemélyiségekkel.
Ezeket a kártyákat Hold- és Napkártyákként "Középső Arkánumoknak" nevezhetjük.
Harmadik csoport - Kis Arkánumok
Itt minden egyes egyedülálló szerepszemélyiséget (Hold és Nap nélkül) összekapcsoltak egymással. Ezek felelnek meg a "Kis Arkánumoknak", ami nem azt jelenti, hogy nem lennének olyan fontosak.
A játék, mint továbbvezető terápiás eszköz Ez a játék egyfajta iránytű: irányt mutat nekünk, hogyan ismerjük ki magunkat egy ismeretlen országban, mégpedig a lelkünkben. Természetesen ez az iránytű nem négy égtáj felé mutat, hanem tizenkettő felé. Sőt, ezek nem is égtájak, mert a lélek országa nem a szélrózsa irányai szerint van beosztva észak vagy dél felé, hanem olyan lények és szerepszemélyiségek népesítik be, amelyeket egyébként legfeljebb az álmaidból ismerhetsz. Itt - az álmaidban átláthatatlanul nagy számban bukkannak elő, és fel akarják hívni magukra a figyelmemet.
E szerepszemélyiségek egy kis része a képeken meg van örökítve, és egyedül az olvasó (vagy kártyavető) felelősségén múlik, hogy tud-e valamit kezdeni velük. Azt a szerepszemélyiséget, amely kártyaként az asztalán fekszik, ugyanolyan gyorsan félre is teheti amilyen gyorsan kihúzta vagy az iránytű útmutatásának utána is járhat, és komolyan elszánhatja magát annak a szerepszemélyiségnek a megkeresésére is, amelynek irányába a kártya eligazította.
Minden bensőnkben felbukkanó szerepszemélyiségre érvényes, hogy három kérdésre kell választ keresni, és aszerint, hogy ezek a kérdések milyen intenzíven foglalkoztatnak, mutatkozik meg, hogy benső szerepszemélyiségeidet egyszer el fogod-e fogadni.
Ezt a három kérdést a játék segítségével is feltehetjük a szerepszemélyiségeknek, de közvetlenül saját bensőnknek is feltehetjük őket. A három kérdés a következőképpen hangzik:
Mit akarsz tőlem?
Mire van szükséged valójában?
Milyen adományokat tudsz felajánlani nekem?
Miután ezeket a kérdéseket feltettük, egy ideig hatni engedtük és elegendő választ kaptunk, feltehetünk egy negyedik kérdést is:
Mi a neved? vagy:
Hogy hívnak?
A bensőnkben minden szerepszemélyiségnek megvan a saját neve! Kivétel nélkül mindnek! (Azonban nem mindegyik árulja el azt - az első hónapokban legalábbis nem biztos.)
E nevek legtöbbjét nem is ismered. Ha feltesszük, hogy férfi vagy, és "Heinz Helmut Viktornak" hívnak, akkor majdnem biztos lehetsz abban, hogy ez a név három fontos szerepszemélyiséged nevét tartalmazza. De nem mindig ilyen egyszerű a helyzet.
Hogy a szerepszemélyiségeket kezelni tudjuk, előbb vagy utóbb nevet vagy munkaelnevezést kell hogy kapjanak ("Az Álmodozó" vagy "A Szent Őrült"). Ha nem használod a nevüket, nem érzik, hogy elfogadod őket, és ezért arra sincs esélyed, hogy többet áruljanak el önmagukről, hogy ezáltal megismerhesd őket.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
