| Symbolon : Symbolon - Az emlékezés játéka |
Symbolon - Az emlékezés játéka
cica 2004.10.31. 17:05
Asztrológiai aspektusok szimbolikája
 Ennek a játéknak az a
célja, hogy emlékeztessen - se
több, se kevesebb.
Emlékeztessen, éspedig arra, hogy neked, aki húzol egy
lapot (vagy bizonyos asztrológiai konstellációd van), azt a
témát, amit a kártya ábrázol, most kell feldolgoznod. Most
saját képet kell megjelenítened bensődnek erről a formájáról.
A kártya természetesen csak a kép általános formáját jeleníti meg. Neked azonban a saját különös (egészen individuális) formádra van szükséged: a Te képedre!
A symbolon olyan szó, amely egyidejűleg jelöl egy tárgyat és egy tevékenységet. Éspedig olyan tárgyat, amely egykor széttörött, és részei szétszóródtak a világban. Ha például egy gyűrűt, egy érmét, vagy egy tányért kétfelé törték, és a két részt különböző embereknek adták, akik egymást nem ismerték (manapság általában papírpénzt tépnek el e célból). Most mindketten tudják, hogy hiányzik nekik valami, és úgy érzik, meg kell keresniük a másik felet.
A mítosz is elbeszéli ezt a történetet. A borda, amelyet Isten kivett Ádám oldalából, és amelyből Évát elkészítette, maga is egy symbolon, és ugyanilyen a megkettőzött ember Platón Arisztophanés beszéde című művében: az embernek - így mondja Platón - eredetileg két feje volt, négy lába és négy karja. Ez az ember azonban vétkezett az istenek ellen, és ezért Zeusz kétfelé vágta, két részét pedig a világ két különböző részén helyezte el. Azóta keresi az egyik fél a másik felet, hogy újra symbolonná váljanak.
A szó fordítása a következő: sym = együtt és ballein = vetni, az "összevetett" vagyis: az egyik oldal keresi a másik oldalt, hogy újból összekapcsolódhassanak.
Ugyanerről szólnak a játék lapjai is: katalizátorokká kell válniuk, hogy magunkat és elfelejtett részeinket újból össze tudjuk kapcsolni, közelebb tudjuk hozni az egyiket (a hiányzót) a másikhoz, amely szenved nélküle.
A kártyák egyúttal szimbólumokat ábrázolnak: mindegyik valamilyen mögöttes tartalomra akarja felhívni a figyelmet, valamilyen mélyebben megtalálható dologra. A szimbólumokat persze nem kell szó szerint értelmezni. Ha valaki ezt teszi, megtanulhat ugyan valamit, lelkétől mégis messzire távolodhat. A kártyák élettelenek a szemlélő lelkének vize nélkül. Ebben a vízben kell őket feloldani, hogy a szemlélő számára - és csakis neki - újból értelmezhetők legyenek. Csak ha ő is hozzáadja saját értelmezését, akkor van erejük a szombólumoknak arra, hgoy emlékeztessenek. Aki a kártyák leírását pusztán "bemagolja", belőlük hideg alakokat hív életre, amelyeknek aligha van valami mondanivalójuk. Mondhatjuk úgy is, hogy sterilizálja őket. Ez ellen azonban a lélek tiltakozik.
Aki viszont a kártyákat csupán általános útmutatásként veszi, annak évekig fognak mesélni.
Nem könnyű a szimbólumokkal bánni. Nem kis bátorság kell ahhoz, hogy fejest ugorjunk saját félelmeinkbe. Akiben viszont megvan ez a bátorság, az busás jutalomban részesülhet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
